Amikor Mike Tyson a ’80-as években New Yorkban fejlődő fiatal bunyós volt, rengeteg lehetősége akadt arra, hogy élesben tesztelje azokat a képességeket, amelyek később a világ legjobb és legfélelmetesebb nehézsúlyújává tették.
Most Tyson az amerikai boksz állapotára néz, és nem tetszik neki, amit lát. A nehézsúlyú világbajnoki cím a sport egyik legnagyobb presztízsű trófeájából szinte ismeretlen ranggá kopott. Ez motiválta a 59 éves Hall-of-Famert arra, hogy segítse elindítani a Mike Tyson Invitationalt, amelyet március 12–14. között rendeznek meg egy örökbefogadott otthonában, Las Vegasban. Tyson csapata az ország legjobb amatőr ökölvívóit kereste meg, hogy ebben a fórumban mérkőzhessenek egymással, hosszú távú célként pedig azt tűzték ki, hogy a boksz visszakerüljön oda, ahol korábban állt: a közbeszédet meghatározó sportok közé.
„Néztem néhány amatőr meccset, és azon gondolkodtam: ‘Nincs elég bokszklubunk’. Régen, amikor bokszoltam, tudtunk bunyózni az Ohio state fairen. Aztán két hét múlva mentem Coloradóba, és bokszoltam a nemzeti tornán. Erre van szükségünk ahhoz, hogy versenyezni tudjunk a többi országgal. Több verseny kell.”
Különösen aggódik a boksz olimpiai jövője miatt. Egészen addig, amíg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tavaly márciusban be nem jelentette, hogy a boksz szerepelni fog a 2028-as Los Angeles-i olimpián, kérdéses volt, hogy véget ér-e a sportág hosszú olimpiai szereplése. Tyson fő fókusza az, hogy a boksz újra nagy legyen az Egyesült Államokban. Néha akadnak hatalmas események, például a Canelo Alvarez–Terence Crawford vitathatatlan szuperközépsúlyú világbajnoki címmérkőzés szeptember 13-án, amelyre 70 482 néző volt kíváncsi a las vegasi Allegiant Stadiumban. Csakhogy ezek a nagy figyelmet kapó meccsek csak átmenetileg gyengítik azt az érzést, hogy a boksz az alapoknál, a tömegbázis szintjén bajban van.
„Figyelj, a boksz haldoklik, és ez az, ami hajt engem. Ha bármilyen módon részt vehetek a boksz felemelésében és fejlesztésében, az boldoggá tenne.”
Ebben az is benne lehet, hogy együtt dolgozik a UFC vezérigazgatójával és elnökével, Dana White-tal, aki gyerekként imádta a bokszot, mielőtt felépítette a vegyes harcművészetre épülő birodalmát. A TKO-n keresztül, amely a UFC és a WWE tulajdonosa, White többéves megállapodásban áll a Saudi General Entertainment Authorityvel és a Sela-val, a szaúdi Public Investment Fund egyik leányvállalatával. Az Alvarez–Crawford gála volt az első esemény ebben az együttműködésben. Tyson is ott volt a helyszínen, több korábbi bokszlegendával és hírességgel együtt. Míg a UFC lényegében egy kézben fut, addig a boksz sokkal széttagoltabb: több szankcionáló szervezet és promóter versenyez egymással.
„Valahogy tetszik az a szervezet” – mondta Tyson a UFC-ről. „Csak egy ember van, és mindent vele intézünk. Lehet, hogy ez nem működne a bokszban, de tetszik az ötlet. A UFC-ben, ha valakinek van egy rossz meccse, lehet, hogy kikerül a körből. Ez szórakoztatásról szól. Erről szól az egész. A bokszban, ha valaki tönkreteszi a gálát, akkor is használják tovább. Ennek kellene a kritériumnak lennie. Vagy izgalmas meccseket csinálsz, vagy nem vehetsz részt.”
Izgalomból nem volt hiány Tyson karrierjében, amely 50–7-es mérleggel és 44 kiütéssel zárult. A magát „a bolygó legkeményebb emberének” nevező bunyós hozta, amit ígért: első 19 profi meccsét kiütéssel nyerte, ebből 12-t az első menetben. A meccsei kötelező programnak számítottak, és Tyson teljes koncentrációval érkezett a ringbe, egyszer híresen kijelentette: „Mindenkinek van terve, amíg pofon nem vágják.”
„Mindannyian szórakoztatunk, higgyétek el, főleg a bunyósok. Ha nem teljesítesz jól, az emberek véleményt mondanak rólad. Lehet, hogy nem tetszik. A dolgom bokszolóként mindig az volt, hogy boldoggá tegyem az embereket.”
Most a következő Mike Tysont keresi, vagy inkább a következő Mike Tysonokat, akik új szikrát hozhatnak a sportágba. A meghívásos tornája nem lesz csodaszer, de kezdetnek jó lehet.
„Gyerekként azt tanították nekem, hogy a boksz arról szól, hogy tele legyen a nézőtér” – mondta Tyson. „Innen jön a nagyság.”
