Amikor Fabio Wardley először látta Joseph Parker egyik mérkőzését, néhány sör mellett, barátaival ült a helyi kocsmában – még 2018-ban.
A korábbi személyi edző akkoriban a white-collar (amatőr alapú jótékonysági) bokszban próbálta ki magát, ahol robbanékonyan teljesített, és gyorsan megfertőzte a „bokszvírus”. Ezután elhatározta, hogy profi karriert kezd. Ekkoriban Anthony Joshua az IBF és WBA világbajnoki övek birtokosaként Joseph Parkerrel, a WBO bajnokával készült egyesítő meccsre – Wardley pedig a haverjaival beült a The Plough nevű ipswichi pubba, hogy megnézze.
„Akkoriban még nem nagyon követtem a bokszot. Először akkor figyeltem fel Parkerre, amikor Joshuával bokszolt. Emlékszem, ott ültem a Ploughban a barátaimmal, sörözgettünk és néztük a meccset. Eszembe sem jutott, hogy pár év múlva majd én állok vele szemben. Csak egy rajongó voltam, aki élvezte a bunyót. De tíz év eltelt, és nézd meg, hol tartunk most – ő és én a ringben” – emlékezett vissza Wardley, aki október 25-én a DAZN gáláján lép főmeccsen ringbe.
Wardley felemelkedése elképesztő: zéró amatőr tapasztalattal indult, és mára világbajnoki szintre ért. A The Ring ranglistáján a 6. helyen áll a nehézsúlyúak között, és jelenleg a WBA interim világbajnoka. Wardley legutóbbi meccsén hátrányban volt mindhárom pontozólapon Justis Huni ellen, de a 10. menetben egyetlen jobbossal kiütötte ellenfelét – mindezt a saját városában, Portman Roadon, néhány perc sétára attól a kocsmától, ahol valaha Parker meccsét nézte. Most azonban Joseph Parker lesz a legkeményebb próbája, és a kettejük tapasztalata közti különbség hatalmas.
„Ő 2016-ban szerezte meg az első világbajnoki címét, amikor legyőzte Andy Ruizt. Én akkor még csak white-collar bokszoló voltam. Amikor Parker Joshuával bokszolt, eszembe sem jutott, hogy ’meg tudnám verni’. Akkoriban csak kocsmában verekedő srácok ellen álltam ki. Csak néztem, mint egy rajongó. Nem elemeztem, nem terveztem, hogy egyszer ellenfelek leszünk. Most viszont – tíz év tanulás és kemény munka után – már látom a hibáit, a réseket a stílusában, és tudom, hogy mit kell tennem.”
Wardley ekkor 23 éves volt és éppen csak elkezdte profi karrierjét, három meccsel a háta mögött.
„Amikor megnyertem az első white-collar meccsemet, tudtam, hogy ez az utam, a hivatásom. Amikor először felemelték a kezem, hallottam a tömeg üvöltését, azt az érzést – azonnal tudtam, hogy ebbe beleszerettem. Aztán az első profi meccsem után ugyanaz az érzés, csak nagyobb léptékben – és eldöntöttem, hogy mindent ebbe fektetek.”
A pubból a főmeccsig vezető út villámgyors volt, még maga Wardley is meglepődött, mennyire. Most azonban, közel egy évtizeddel később, készen áll átvenni a stafétát a brit nehézsúly trónján.
„Igen, elég váratlan volt az egész. Sok meccsem előtt azt mondták, ’ez már túl nagy falat lesz’, de újra és újra bizonyítottam. Most pedig, amikor Joshua, Fury és még Usyk is a 30-as évei végén jár, eljött az idő, hogy valaki új lépjen elő. És én vagyok az, aki azt mondja: itt vagyok, jövök.”
