Tyron Woodley elutasít minden olyan elképzelést, hogy Kamaru Usman lenne minden idők legjobb váltósúlyúja.
Usman volt az, aki véget vetett Woodley UFC váltósúlyú bajnoki uralmának. Ezután ötször védte meg az övét, ami a súlycsoport történetében a második legtöbb címvédés, csak Georges St-Pierre előzi meg ezen a listán.
St-Pierre kilencszer védte meg a címét, és sokáig széles körben őt tartották a valaha volt legjobb 170 fontosnak. A UFC vezérigazgatója, Dana White viszont ragaszkodik hozzá, hogy ez a cím Usmant illeti. Woodley ezzel nagyon nem ért egyet.
„Kamaru nem minden idők legjobb váltósúlyúja. Én vagyok a legvalódibb. Nekem volt a legvalódibb utam, uralmam. Én voltam az, aki a legtöbb háttérben zajló dolgot kapta a nyakába, és még így is nyerni tudtam, olyan sztorik voltak, amikről nem is beszélek. Minden top kihívóval megküzdöttem, akik nem voltak nagyszájú trash talkerek. Senki nem akart rosszat mondani Demian Maia-ról, Robbie Lawler-ről vagy ‘Wonderboy’-ról (Thompson). Mindenkivel bunyóztam, aki jött felfelé. Még Usman, Colby (Covington) és (Darren) Till is mind feltörekvő srácok voltak akkor. Ő nem a valaha volt legnagyobb váltósúlyú. Ami valójában: az, aki a legtöbb segget nyalta” – mondta Woodley.
Woodley szerint abszurd Usmant St-Pierre fölé helyezni.
„Jó harcos. Fegyelmezett tudott maradni, de ennyi. Nem a legjobb váltósúlyú. Hogy lehet ilyet mondani? Amint kimondod, hogy a legnagyobb, és azt próbálod állítani, hogy jobb Georges-nál, onnantól senki nem hallgat rád.”
„The Chosen One” még a második helyre sem tette Usmant. Elmagyarázta, hogyan állítaná fel a rangsort.
„Ha tényleg belegondolsz abba a korszakba, amikor megcsinálták, akkor Georges az első. Azt mondanám, hogy Matt Hughes a második. Azért, mert Matt Hughes-ra úgy néztünk fel, mint példaképre, és kilencszer nyert akkor, amikor még teljesen ‘specialista’ sport volt: birkózók a stand-uposok ellen, birkózók a grapplerek ellen, ilyenek. Mi meg nézhettük azt a két srácot, és utána kialakíthattuk a saját pályánkat. Azt mondanám, hogy én és Usman valószínűleg holtversenyben vagyunk a harmadik helyen. Nem mondhatom, hogy előtte vagyok, mert megvert, de soha nem kaptam visszavágót. Egy sz*r verziómat kapta belőlem. Annyi minden volt az életemben, annyi szarságon mentem keresztül. A meccsre sem emlékszem igazán. Soha nem néztem vissza, és nem is fogom. Csak azt érzem, hogy az ő visszavágós történetében Colby kétszer bunyózhatott vele, (Jorge) Masvidal kétszer bunyózhatott vele, Leon Edwards kétszer bunyózhatott vele. Én vagyok az egyetlen, aki nem kapott második esélyt, mert tudták, hogy tízből kilencszer én nyernék.”
