Amikor egy brit ökölvívó a sport legnagyobb alakjaival csap össze, mindig felmerül a kérdés: hol helyezkedne el a győzelem a brit boksz legnagyobb éjszakái között?
Felidézik Randolph Turpin legendás győzelmét Sugar Ray Robinson felett, vagy Lloyd Honeyghan szenzációs kiütését az akkori vitathatatlan váltósúlyú bajnok, Donald Curry ellen.
Most Frank Warren, Fabio Wardley promótere úgy véli, hogy ha a korábbi amatőr jótékonysági bokszoló legyőzné a veretlen, vitathatatlan nehézsúlyú világbajnokot és pound-for-pound klasszist, Oleksandr Usykot, az minden korábbi diadalt felülmúlna.
„Ha ez megtörténne, az nemcsak a brit, hanem az egész világ ökölvívásának legnagyobb eredménye lenne. Semmilyen amatőr múltja nincs. Pár white collar meccs, ahol még Joe Blow-t verte Alamo-ból, majd 21 profi mérkőzés után Usyk kötelező kihívója. Ha Usyk nem harcol vele, őt nyilvánítják bajnoknak. Ez maga a Hamupipőke-történet.”
A brit boksz már régóta vár egy munkásosztálybeli hőst. Szinte mindenki ismer valakit, aki hasonlít Wardley-re: aki nappal 9-től 5-ig dolgozik, este pedig a sportálmait kergeti. Több ezren próbálják ki magukat jótékonysági white collar meccseken, hogy hétvégi harcossá váljanak. Wardley persze mindig is kivételes tehetség volt, csak eddig rejtve maradt. A története minden sportrajongó számára ismerős és inspiráló lehet. Bár már jelezte, hogy kinőtte a „white collar” címkét, a média és a közönség továbbra is ebben a keretben meséli a történetét és ez valószínűleg így is marad.
„Ő a nép embere. Mindenki szereti. Nincs mögötte hatalmas stáb, egyszerűen csak beszélget az emberekkel. Remek srác, és ami a legfontosabb: igazi harcos. Jó szíve van, és sokan elfelejtik, milyen erős az állkapcsa. A Parker elleni meccsen is kapott kemény ütéseket” – mondta Warren.
Warren szerint, ha Wardley megkapja a Usyk-meccset, az óriási áttörés lesz:
„Ha ez létrejön, az igazi ‘crossover fight’. Mindenki ismeri Usykot. És ha mégsem jön össze, Wardley akkor is bajnok lehet, és bárki más ellen könnyen szervezhető lenne a következő meccse, például Dubois vagy egy Parker-visszavágó. Szívesen megnézném újra.”
Wardley csak 20 évesen húzott először bokszkesztyűt, és hihetetlen fejlődése miatt sokan elgondolkodtak, mire vihette volna, ha tíz évvel korábban kezdi. A Ben Davison Performance Centre csapata, élükön Rob Hodgins-szal, remekül csiszolta a stílusát, de ami igazán különlegessé teszi, az a kockázatvállalása és ösztönös agressziója. Ez az, ami miatt az olyan tapasztalt bokszolók, mint Frazer Clarke, Justis Huni vagy Joseph Parker is zavarba jöttek ellene.
„Tanulékony. A többiek nem számítanak arra, ahonnan az ütései érkeznek. Nem klasszikus stílusban bokszol. A Parker-meccsen talán pontosabb is lehetett volna, amikor próbálta befejezni, de ebben is fejlődik.”
