Gilbert Burns ugyan nem érte el legnagyobb célját, hogy UFC-bajnok legyen, mégis békében vonulhat vissza.
A „Durinho” becenéven ismert harcos a Mike Malott elleni TKO-veresége után, a UFC Fight Night 273 főmérkőzését követően hagyta a kesztyűit a ketrecben, ezzel lezárva 14 éves MMA-pályafutását. Burns (22 győzelem, 10 vereség MMA-ban, 15 győzelem és 10 vereség a UFC-ben) számára érzelmes pillanat volt ez, ráadásul a döntését teljes titokban tartotta, mivel a gála előtt senki sem tudta, hogy a visszavonulás egyáltalán szóba került.
„Mindent beleadtam ebbe a sportba” – mondta Burns az MMA Junkie-nak. „Sok jó meccsem volt, bunyóztam a címért, megküzdöttem a legkeményebb ellenfelekkel, gyakorlatilag mindenkivel ebben a súlycsoportban, aki számított. Tudtam, amikor erre a meccsre készültem, hogy nagyon magabiztos vagyok, és rengeteg munkát tettem bele. De, amikor nem tudtam végrehajtani a meccstervet, amikor azt éreztem, hogy egy kicsit gyorsabb, erősebb, egy kicsit jobb ebben-abban, akkor úgy voltam vele, hogy rendben, ha Mike Malottot sem tudom megverni… és ezzel semmit nem akarok elvenni tőle. Valódi kihívó, jó harcos, de szerintem nem tart ott a súlycsoportban, ahol azok a srácok voltak, akikkel korábban bunyóztam. Azt mondtam magamnak, őszinte leszek: ha őt nem tudom megverni, akkor ennyi. Ha megverjük Malottot, akkor igen, folytatjuk tovább, kihívjuk Colbyt (Covington), meccset akarunk az International Fight Weekre, és megyünk tovább előre. De ha Mike Malottot nem tudom megverni, akkor itt a vége.”
Burns szerint mindig vannak dolgok, amelyeket az ember utólag másként csinálna, összességében azonban büszke arra, amit az MMA-ban elért, még akkor is, ha az álmát, a UFC-bajnoki címet végül nem tudta megszerezni. Tiszta lelkiismerettel távozik a sportból.
„Nincsenek bennem megbánások. Úgy érzem, rengeteget tanultam a vereségekből a pályafutásom során. Nem hiszem, hogy sok mindent megváltoztatnék. Persze apróságokat itt-ott igen, de összességében ez egy nagyszerű tanulási és fejlődési folyamat volt. Amikor jó eredmények jönnek, mindenki boldog, mindenki ünnepel. Amikor viszont kikapsz, az nyilván fáj egy kicsit. Ilyenkor meg kell nézni, mit rontottunk el, hogyan lehetünk jobbak, és hogyan kerülhetjük el ugyanazokat a hibákat. De ez egy jó utazás volt. Nem hiszem, hogy sokat változtatnék rajta.”
Burns úgy gondolja, hogy a karrierje fontos üzenetet hagyhat a gyerekeinek is. A végeredmény ugyanis nem írja felül azt, hogy az ember mindent megtett az álmaiért. Burns biztos benne, hogy az MMA az ő legjobb énjét látta, és számára ez a legfontosabb.
„A gyerekeim látják az áldozatokat, látják, hogy minden nap edzek. Sok fizikoterápiára járok, szóval minden egyes nap PT-zem, regenerálódom, nyújtok, pilátesezem, jeges fürdőt veszek, még mielőtt iskolába mennének. Mindent látnak. És néha mégsem az én oldalamra billen az eredmény. Ilyenkor azt mondom nekik: de az utat láttátok, igaz? Nem hagytam ki semmit. Mindent megtettem. Csak néha az eredmény nem jön meg. Ilyen az élet. Néha mindent jól csinálsz, de a másik abban a pillanatban egyszerűen jobb volt. És ez van.”
